Szicília - Isten múzsája

​

Mikor a hajó megállt Taormina előtt, egy nő fürdőruhát öltött, leugrott a fedélzetről, és úszni kezdett a világoskék vízben a partok felé. Lassan úszott, délelőtt, a fehér fényben, a kék vízben, a gőzölgő, sárgás sziklák felé; elgondolkozva úszott, mint aki hazaért egy különös hazába, mely egyszerre víz, fény és fogalom. Úgy úszott, mint egy nemtő a mesében. A fedélzet korlátjára hajolva néztem utána, a fehér test után, melyet gyöngéden karjaira vett a nagy elem, mint egy ismerős és meghitt testet, egy halat vagy ókori vízi istennőt. 

Szicília a varázslat hazája, gondoltam. Talán itt még élnek, mintegy száműzetésben, a kis, a derűs, az emberszabású istenek.

​

Márai ezt gondolta Szicíliáról, kihagyhatatlan hát számunkra is ez a sziget. Meg kell ismernünk minden részletét, az Etnát, a tengerpartokat, csodás kis városait és még csodásabb embereit.

​